Pokolvar libaparéj

Termőhely:
nitrogénben gazdag, szellős talajok; melegkedvelő.

Fő csírázási időszak:
tavasz, de megfelelő nedvesség esetén az egész nyár.

Leírás:
maggal szaporodó, 30-100 cm magas, kellemetlen szagú gyomnövény.

Jellegzetességek:
a levelek nagyméretűek, durván fogazott, lisztes bevonat nincs. Fényes, sötétzöld levelei jellegzetesek.

Sziklevelek:
húsosak, hosszan oválisak, nyelesek, kb. 15 mm hosszúak.

Lomblevelek:
nagyok (akár 20 cm), hosszú szárúak, tojás - háromszög alakúak, durván fogazottak, vagy karéjosak, (2-4 csúcsos fogazás), a levélalap szív alakú, az utolsó karéjból egy ép szélű csúcs indul ki.

Szár:
felálló, kezdetben bordázott, fiatalon finoman lisztes, később az egész növény kopasz.

Virágzat:
jelentéktelen zöld; a virággomolyok az elágazó végálló és levélhónaljakban levő elálló fürtben ülnek; fellevelek nincsenek.

Virágzás ideje:
július elejétől novemberig.

Termés:
zöld színű, 5 fogú lepellel körbezárt. Az érett mag könnyen kiesik belőle.

Mag:
lencse alakú, 1,6-1,9 mm átmérőjű. Színe fekete, ahol a héj lekopott, ott sárgásszürke foltok láthatók. 1000-15000 mag/növény.

Előfordulás:
szántóföldön (főként a kapás kultúrákban), kertészeti kultúrákban, utakon, bolygatott területeken, de szemétlerakók környékén is.

Jelentőség:
víz- és tápanyag kompetícióján felül még mérgező is.

Társnevei:
vad lisztes paraj, pokolvarfű, pokolvar libatop, vörös laboda, vajas fű, vászonparé, büdösparéj