Poloskafű

Termőhely:
jellegzetes gabonagyom volt.

Fő csírázási időszak:
főleg ősszel, ritkábban tavasszal.

Leírás:
kábítóan büdös, poloskaszagú egyéves növény.

Sziklevelek:
szálasak, szálas-lándzsásak, hegyes csúcsúak, alul nyélbe keskenyedők.

Lomblevelek:
levelei két-háromszorosan szeldeltek. Az alsó levelek cimpái ék alakúak, a felsők fonalasak. Gallérlevél nincs.

Szár:
szára felálló, 30-60 cm magas, barázdált, csaknem az aljától ágas.

Virágok:
az ernyő 3-8 sugarú, a 2-3 gallérkalevél fonalas, az ernyőcskék 7-9 virágúak. Virágai általában felemásak (a szélső szirmok nagyobbak), majdnem tövig hasítottak, fehérek.

Virágzás ideje:
május - július közepe.

Termés:
a termés gömb alakú, két egymással összenőtt részterméskéből áll, melyek érés után szétválnak.

Előfordulás:
nálunk elsősorban az Alföldön tömeges, míg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben szórványos. A száraz, meszes, kötött agyag, vályog- és lösztalajokat kedveli.

Társnevei:
kilincsmag, poloskapor, poloskaszagú pakilincs.