Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége
Csonthéjasok sztigminás betegsége

Csonthéjasok sztigminás betegsége

A levéllikasztónak hívott betegség tüneteit a hasonlóság miatt sokszor összekeverik más gombás betegségekkel, abiotikus tényezők által kiváltott tünetekkel. Emiatt,  tévesen nagyobb jelentőségűnek gondolják, mint valójában. Gyakran mézgásodás kíséri. A kórokozó a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja. Őszibarackon főleg a leveleken, hajtáson, ritkábban a gyümölcsön jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. Továbbá  megfigyelhető még mandulán, cseresznyén, meggyen,  szórványosan szilván.

Fejlődési ciklusa:

A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal (gombafonal) konídiummal (spóra) telel át. A konídiumok fertőzőképességüket 1-2 évig is megtartják, hideggel szemben ellenállóak, emiatt a kedvezőtlen körülményeket jól elviseli. A növény szövetében nyáron megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja, sőt télen is konídiumokat képes létrehozni. A tavaszra felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényi részekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán (a növény gázcserenyílásán) keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. A kórokozó számára ezért a csapadékos tavasz rendkívül kedvező. A gomba számára a hűvös időjárás is elengedhetetlen, optimális hőmérsékleti igénye 15°C. Nagymértékű fellépésére tehát csapadékos, hűvös tavaszt követően kell számítani. A növénybe jutott gomba szétterjedését a gazdanövény paraszövet kialakításával akadályozza meg.

Kártétel tünetei

Kezdetben a levélen található tünetek a 2-3 mm átmérőjű, sárgászöld, majd barna, barna keskeny szegélyes foltok. A foltokban megjelennek a konídiumok (fertőző spórák). Később a foltok közepe (a hiperszenzitív reakció révén) kiesik, azonban a parás szegélyük megmarad. A hajtáson általában a rügyek körül 5-10 mm hosszú, ovális, barna foltok jelennek meg, melyek nyár végégre kiszürkülnek. Az elhalt bőrszövet felrepedezik. A rügyek nem hajtanak ki, ha az egész vesszőt körülölelik a foltok, akkor az elszárad. A gyümölcsön először 1-2 mm-es, kerek, liláspiros foltok jelennek meg. Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét liláspiros udvar övezi.  A belső szövet nem fertőződik.

Védekezés

Védekezni  kaszi-, őszibarack- ill. mandulaültetvényekben szükséges. Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagú szerekkel kell lemosásszerűen permetezni. Fontosak a további, bimbós állapotban, virágzáskor, valamint közvetlenül a sziromhullás után, mankoceb, propineb, difenokonazol stb. hatóanyagokkal elvégzett permetezések. Nagyobb megbetegedést követően célszerű a lombhullás előtt, a tavaszi rezes kezelés megismétlése.